A kedves, szerény anyuka egy gyönyörű, fekete szemű kislánnyal érkezik. A gyerek egy percig lesi a hangyákat a fák között, majd elkéri a tollat, rajzol, számokat diktál… pár perc múlva már köveket akar dobálni, de könnyen meggyőzzük, hogy inkább gyűjtse őket. Eleven, de szófogadó; meg-megpróbálkozik ugyan a hisztivel, majd szinte másodpercek után magától abbahagyja, mintha eszébe jutna, hogy ez nem szokott bejönni.
Csak a jót láttam nála…