családtörténet

Van, aki mindig is arról álmodott, hogy gyermekeknek fog segíteni. Van, akit a véletlen hozott erre
a pályára. Van, aki azt a segítséget szeretné valahol viszonozni, amit ő kapott gyerekkorában.
Van, aki egyszerűen csak egy jó példát szeretne követni. És van, aki úgy érzi, megteheti, hogy
másoknak segítsen, és a segítésnek ezt a módját választja.
tovább a történetekhez

- Már a napköziben én tanultam az osztálytársaimmal. Tanárnő lettem, s amikor férjhez mentem, kiderült, hogy nem lehet saját gyerekünk. Akkor fogadtunk örökbe egy öt- és hétéves testvérpárt nevelőszülőktől – ők vontak be bennünket a nevelőszülői körbe. Ennek majdnem húsz éve, de ma is tartjuk a kapcsolatot.

Lehetőséget adni

A kedves, szerény anyuka egy gyönyörű, fekete szemű kislánnyal érkezik. A gyerek egy percig lesi a hangyákat a fák között, majd elkéri a tollat, rajzol, számokat diktál… pár perc múlva már köveket akar dobálni, de könnyen meggyőzzük, hogy inkább gyűjtse őket. Eleven, de szófogadó; meg-megpróbálkozik ugyan a hisztivel, majd szinte másodpercek után magától abbahagyja, mintha eszébe jutna, hogy ez nem szokott bejönni.

Csak a jót láttam nála…

A házaspár nagy házat épített, a szobákat a fiuk mindig úgy mutatta a vendégeknek, hogy itt fognak aludni a testvérei…

A szelíd, de határozott megjelenésű fiatal pár négy saját gyerekükkel együtt két kisfiút is nevel.