Jelenlegi hely

Címlap » Az én történetem...

A mi történetünk!

Édesanyám újszülött osztályon dolgozott mikor velem volt várandós,az utolsó napon is rugdostak anya hasán keresztül a pici lábacskák,talán ez volt az első kapcsolatom a kisgyermekekkel.

Már kislány korom óta éreztem ,hogy egyszer majd gyermekekkel fogok foglalkozni,nem csak mint édesanya , hanem a hivatásom is ezzel lesz kapcsolatos.

Felső tagozatban már tudtam, hogy merre kell, induljak álmaim beteljesedése felé,egészségügyi suliba jelentkeztem ,és nagyon hamar eldöntöttem, hogy a gyermekvédelem felé indulok. Kinéztem magamnak a Kerepesi úti csecsemőotthont, álmom volt ott dolgozni, amíg csak élek.

A suli befejezése előtt, már beszéltem a vezetőjükkel és kaptam is állásajánlatot egy újszülött csoportba. Nem vártam egy percet sem, amint vége lett a sulinak már júniusban dolgoztam a csöppségek közt. 18 éves voltam ekkor, hatalmas volt a lelkesedés bennem, imádtam bejárni "dolgozni ".

De sajnos nem sokáig tartott a lelkesedés, egyre több kudarc ért, napról napra törték le szarvaimat a már régóta ott dolgozók. Semmit sem lehetett, rám szóltak, ha puszit adta, ha véletlenül több időm maradt és beültem közéjük játszani. Két évig tudtam kitartani, nap, mint nap sírva mentem haza és mindig azon járt a fejem, hogy egyszer az összes gyermeket hazaviszem. Egy napon hatalmas vitába keveredtünk egy "tapasztalt "kolleganővel, persze mindenki neki adott igazat, esélyem sem volt jól kikerülni a helyzetből és akkor feladtam, rájöttem, hogy egyedül nem tudom megváltoztatni a rendszert,de úgy döntöttem ebben a formában nem is vagyok hajlandó részt venni,ezért beadtam a felmondásom, még aznap azonnali hatállyal otthagytam azokat a gyermekeket, akiket élete első két évében részben én neveltem. A fényképüket azóta is tartogatom, bár ha jól belegondolok a kisbabák ma már 15-16 éves kamaszok.

 Egy bölcsödében helyezkedtem el ezután ahol nagyon szerettem dolgozni, a szülőkkel is jó volt a kapcsolat, bár megjegyzem velük néha sokkal nehezebb, mint a gyermekeikkel. Eközben megismerkedtem a férjemmel, néha elém jött és láttam milyen jól bánik a kisgyerekekkel, ami nagyon tetszett nekem tudtam, hogy belőle nagyon jó férj és apuka lesz egyszer. Ahogy egyre jobban összekapcsolódott az életünk rájöttem, hogy az én bölcsődei fizetésem ,csak zsebpénznek volt elég míg a szüleimnél laktam ,ha önálló életet akarunk kezdeni két teljes fizetésre lesz szükség. Ezért fájó szívvel ,de áttértem a kereskedelembe,ahol jobban támogatták anyagilag családalapítási terveinket.

Teltek az évek és közben 3 gyermekünk született. Sokat otthon voltam velük, egyáltalán nem vágytam vissza az idegbeteg, rohanó felnőttek közé dolgozni,de tétlenül sem akartam itthon ülni. Egy nap mikor az óvodába mentem, megláttam egy hirdetést a faliújságon "JELENTKEZZEN NEVELŐSZÜLŐNEK!" ,hazajöttem és gyorsan átolvastam minden fórumot és írást a neten amit, csak a témáról tudni lehet. Éreztem az első pillanattól hogy eljött az én időm,végre visszatalálok oda ahová mindig is vágytam. Megmutattam a férjemnek, és hetekig beszélgettünk a dologról,ő egy kicsit félt,azt mondta szerinte nem lenne képes más gyermekét úgy szeretni, mint a sajátját. Én is féltem egy kicsit, de aztán mégiscsak belevágtunk, elvégeztük a tanfolyamot és nem sokra rá meg is érkezett hozzánk az első kisfiú,aki akkor volt 7 napos,mondanom sem kell, hogy nem volt kérdéses az iránta érzett szeretetünk. 17 hónap után kemény lelki küzdelem árán örökbefogadó szülőkhöz került. Ezután egy 7 hetes kisfiú érkezett, akinek szintén örökbefogadással rendeződött az élete. Mindkét gyermek szüleivel és most már az első örökbeadott kisfiúval is heti kapcsolatot tartunk és akármilyen nehéz is volt, nem bántuk meg.

Jelen pillanatban barátkozás alatt állunk 2 meseszép, tündéri kislánnyal, akik testvérek, a fiaim izgatottabbak most talán, mint amilyenek mi vagyunk, velünk járnak látogatni őket.

Kétnaponta megyünk hozzájuk, s minden alkalommal mikor beteszem a lábam a csecsemőotthon területére, hálát adok az életnek, a férjemnek és a fészeknek hogy ugyan nem egyszerre, de szép sorban hazavihetem az "összes" szeretetre éhes gyermeket.

Nagyon szeretek az egyesület nevelőszülője lenni, mert nálunk igazán a gyermekek érdekei vannak a legelső helyen.

Nagy család

Kapcsolat

Fészek Gyermekvédő Egyesület

Székhely:

2030 Érd, Karolina u. 3.
Tel/fax: 0623/375-843
Mobil: 0670/382-6484
www.feszekegyesulet.hu
info@feszekegyesulet.hu

Bankszámlaszám:
11742111-20027928
Adószám:
18663664-1-13

Telephelyek:
2030 Érd, Alsó u. 52.
1105 Budapest, Mádi u. 15.
6060 Tiszakécske, Déryné u. 14.
2740 Abony, Bethlen Gábor u. 2.
 

Támogatások

3. Jótékonysági Futás

Videó a  "Jótékonysági futás a Fészek Gyermekek Átmeneti Otthona javára 2017." - eseményéről

Belépés