Jelenlegi hely

Címlap » Az én történetem...

Az én kis történetem!!!

Kezdjük rögtön a legelején:

Boldog gyerekkorom volt, s minden gyerek, én is azt gondoltam, mindig ennyire egyszerű és könnyű az élet. A maga módján rendszerezett és nyugodt életem volt, úgy éltem, mint egy igazi boldog gyerek, kinek csak annyi volt a feladata, hogy elmenjen az iskolába, és rendbe tegye a szobáját.
Mégnem egy koratéli délután óta soha többé nem láttam otthon a Nagymamámat!
Aki szeretett, aki felnevelt, kórházba került, a fél oldala lebénult, nem tudtam, mit tegyek!
Amikor hazamentem, nem volt ebéd az asztalon, nem volt rend a lakásban a kert egy igazi erdővé változott, és én ebből semmit nem értettem!
Édesapám aki cukorbeteg volt, szintén kórházba került, s egyszerre mindkét szerettemhez jártam a kórházba, az iskola és a tanulás helyett!
A Nagymamám nem tudott beszélgetni velem, de láttam a tekintetében, hogy örült hogy ott vagyok!
Gyenge kis kezét fogva csak reméltem hogy lesz még nap, hogy újra otthon láthatom!!!
Egy napon mikor bementem hozzá, már üres volt az ágy ahol addig feküdt, s csak némán könnyes szemmel álltam ott, s nem értettem hogy miért!?
2000-decenber 24: A Nagymamám örökre elment tőlem!
Édesapám nevelt tovább!
Semmi nem volt már olyan mint rég!
Később újra iskolába jártam, de már nem éreztem, hogy boldog vagyok sem azt hogy gyerek!
2001. Május 18: Az iskolából hazafele nagyon rossz érzésem volt, futottam hazafele!
Édesanyám nem engedett fel az emeletre, azt mondta; apád rosszul van! Számomra nem volt lehetetlen, így hát bementem!
Megrázó volt amit akkor láttam!
Édesapám feküdt, csak nézett rám majd örökre lehunyta szemét! Amire az orvosok kiértek, sajnos már nem tudták segíteni! Ottmaradtam, „egyedül” a nagybetűs Életre!
Édesanyám később eladta a házat, s idővel az utcára kerültem!
Bár az Általános iskolát sikerült elvégeznem, de akkoriban sajnos nem tudtam tovább tanulni!
Kilátástalan és bizonytalannak tűnt az akkori életem!
Belőlem a gyermekkoromból a múltbéli boldog életemből csak az emlékeim maradtak én pedig csak egy ember lettem, aki tele volt indulattal, kérdésekkel és kételyekkel!
Dühös voltam az egész Világra!
2003: Egy utcán töltött éjszaka után egy pillanat alatt ismét változott az életem! Bekerültem egy Intézménybe ( Fészek Egyesület), ahol csupa kedves ember vett körül, bár én valahogy nem voltam képes feldolgozni, sem felfogni a körülöttem történő eseményeket.
Nem akartam ismerkedni-barátkozni, nem akartam hogy szeressenek, sem azt hogy én szeressek!
Ahogy telt-múlt az idő egyre jobban éreztem magam ott bent! Szeretni kezdtem a gyermektársaimat az engem körülvevő Nevelőket és Irodásokat is! Úgy éreztem kötődni kezdtem  személyekhez amitől rettenetesen féltem, hisz tudom milyen igazán szeretni, majd egy pillanat alatt mindent elveszíteni!!!
Az első időben nem tudtam megbirkózni a szabályokkal a házirenddel, azzal, hogy ismét van feladatom-kötelességem! Menekülni akartam minden módon, ahogy egy ember menekülhet. Pedig tudtam, hogy ők jót akarnak csak féltem újra szeretni. Mégis minden elviselhetetlen rosszaságom ellenére ők türelmesek voltak és segítettek nekem mindenben!!!
Majd újra iskolába kezdtem járni és lett egy kereskedelmi szakmám amit nekik köszönhetek!
Nem sikerült sokáig elnyomni magamban az érzést, hogy én szeretek ott lenni és igen is nagyon ragaszkodom az ott lévő gyermek és felnőttekhez egyaránt!
Hisz valójában nagyon jól éreztem magam, rengeteg szép és jó dolgot csináltunk együtt. Nyaralás, az együtt töltött csodálatos napok a veszekedések, a nevetés s az öröm rengeteg kellemes emlék!
El kellett ismernem, hogy amit rossznak hittem az valójában maga volt az álom! Soha nem akartam már onnan eljönni az ott lévő emberek nélkül élni! De sajnos eljött az a idő, mikor el kellett! Akkoriban még (2003-2004) sokat visszajártam, szinte napi rendszerességgel!

Most 2012 Szeptember van, s én 26 lettem. Kilenc év telt el, s újra átléptem az Intézmény kapuját, s kilenc hosszú év kellett ahhoz, hogy mindent megértsek! Amikor beléptem az ajtón minden emlékem visszaidéződött, s ahogy beszélgettem sokszor fordultam el, hogy a könnyeimet letöröljem a szememről!
Abban a pár órában értettem meg, hogy akivel úgymond szinte soha nem is beszélgettem s akkori gyerek fejjel szigorúnak hittem valójában ő is a javamat akarta és egy igen tiszteletreméltó kedves és jó ember és egy rendkívüli Intézmény csodálatos dolgozója (vezetője).
Jó volt újra ott lenni körbejárni ismét a helyet, ahol éltem! Valójában szomorú hogy ennyire hosszú idő kellett ahhoz, hogy megértsem mi miért történt!
Ha visszamehetnék az időben; annyit változnék, hogy a pár hónapban, amit szomorúan töltöttem ott benn, vidám an tölteném, s az emberrel, akit szigorúnak hittünk, sokkal többet beszélgetnék! Az Egyesületen, a szabályokon és az ott lévő embereken viszont semmit!!!
Nekik köszönhetem sokban azt, hogy nem adtam fel, hogy most itt vagyok s megírhatom az „én kis történetem” azt hogy két lábbal állok a Földön, hogy bármikor ha megbotlom az életben újra és újra felállok!
Azt, hogy van egy szakmám, de főként, hogy emberként tudok viselkedni, hogy annyi fájdalom ellenére is tudok szeretni-bízni, hogy az lehetek, akik igazán vagyok! Aki lenni akarok!

Most 26 éves vagyok de a mai napig azt mondom, ha tehetném újra visszamennék újra ott élnék, hisz biztos rengeteg dolog van az életben amit még tőlük tanulhatnék!

Kedves Fészek Egyesület, kedves ott dolgozó emberek!!!

Köszönöm, hogy ott élhettem, hogy megtanulhattam mi az emberi tisztelet, köszönök Nektek minden napot, percet és pillanatot, amivel megajándékoztatok, a csodálatos balatoni nyaralást és mindent, amit Tőletek kaphattam!

2012 Szeptember 28.
 

Kapcsolat

Fészek Gyermekvédő Egyesület

Székhely:

2030 Érd, Karolina u. 3.
Tel/fax: 0623/375-843
Mobil: 0670/382-6484
www.feszekegyesulet.hu
info@feszekegyesulet.hu

Bankszámlaszám:
11742111-20027928
Adószám:
18663664-1-13

Telephelyek:
2030 Érd, Alsó u. 52.
1105 Budapest, Mádi u. 15.
6060 Tiszakécske, Déryné u. 14.
2740 Abony, Bethlen Gábor u. 2.
 

Támogatások

3. Jótékonysági Futás

Videó a  "Jótékonysági futás a Fészek Gyermekek Átmeneti Otthona javára 2017." - eseményéről

Belépés