A Fészek Egyesület minden évben tábort szervez a gyermekvédelmi gondoskodásban élő gyermekek számára. A tábor beszámolóinak egy része a Fészek Hírlevélben is szerepel a többi ezen az oldalon található.

 

---

 

 

Bükkszéki beszámoló



Úgy is folytathatnám, ahogy az ismert dal mondja „… zakatol a vonat,…” hiszen minden Bükkszéken nyaraló gyermek a turnusa utolsó napján a szilvásváradi erdei vasúton is utazhatott. Nagy élmény volt a szabad kocsikon ülve átadni magunkat a hegyoldalban keringő fuvallatnak, amely bele-bele kapott a hajunkba és hűsítően simogatta arcunkat.
    A FÉSZEK Egyesület Tiszakécskei csoportja 95 gyermeknek szervezett három turnusban nyaralást a Bükk-hegységben. Síkvidékhez szokott szemnek bámulatos volt az a látvány, ahogy korosodó buszunk kanyargott a szerpentinen Eger felé, hogy az első napon megnézzük a híres várat, ahol a gyermekeink az idegenvezető kérdésére válaszolva elmondták, hogy „bátrak voltak az egri nők is, hiszen az üstben lévő forró levest öntötték le a várfokáról a törökre”. Jutalomból megszólalt az egyik sugárágyú is, amely ámulatba ejtette a fiúkat, és azonnal kérték, hogy „Tüzeljünk még!” Ha hiszitek, ha nem: megdicsértek bennünket, a várban, amiért kulturáltan viselkedtek a gyerekek. Nem maradt el a jutalom sem, mert mindenki egy nagy adag fagyit tudhatott a magáénak.
    A siroki várrom megmászása is okozott némi izgalmat, főként a segítő felnőttekben, nehogy néhány túlmozgásos gyermek olyan helyre másszon, ahonnan esetleg lezuhanhat. Megúsztuk. A strandon sem kellett kimenteni senkit a vízből, inkább a leégett felnőtteket ápolni később, akik derékig állva a vízben pásztázták a víz alá bukó gyermekfejeket, feljött-e mindenki. Minden óvatosságunk ellenére meg kellett ismerkednünk táborozás közben a település ügyeletes egészségügyi alkalmazottjával, az egri kórházzal, hiszen volt néhány dühös darázscsípés, egy kézgipszelés és néhány bőr folytonossági hiány. Többnyire ezt is megúsztuk. Kárpótoltak bennünket a gyerekek tüneményes be- és elszólásai, csak néhányat idézek:
Hatalmas napraforgó tábla mellett elhaladva feltettem a kérdést, „miért különleges növény a napraforgó”? Válasz: „mert tökmag van benne!”
Helyi járatú busszal utaztunk Sirokra egy völgyben végig. Az egyik gyermek rátapadva a busz ablakára rámutat a hegyekre és nyugtázza:  „majd a szél elfújja ezeket!”
Nagy fenyves erdő volt a tábor mellett közvetlen, ahol nyuszik, mókusok, rengeteg madár él és természetesen zaj is hallatszik. Az egyik kisgyerek látott valamit és odacsődített még néhányat, majd el kezdtek egymás ellen mesélni: „vaddisznó volt!”… „biztos vaddisznó volt!”…. „és egyszer csak felmászott a fára”!... „nyolc kölyke is volt”…. „és hosszú nagy lompos farka is!”… a végére még valaki nyugtázza:” tényleg biztos vaddisznó volt!”
A közös főzés is kellemes perceket hozott, hiszen a nagyok hámozták a hagymát, krumplit, a kisebbek lopkodták a tálból a feldarabolt hasábokat, kolbász karikákat, közben különféle tippeket adtak, hogy mi minden kell a paprikás krumpliba: „csont kell bele!”,… „ugye kakaó is lesz benne?”… kész van-e már?...  mikor lesz kész? … finom lesz?”… minek bele a kolbász Gyuri bácsi?”.   
Az ötödik napon már a nagyobbak azt számolták, hogy mennyi táborozásra lenne elég az éves zsebpénzük, mert nagyon szívesen maradtak volna még. Örültünk, hogy jól érzeték magukat, igyekeztünk maradandó élményhez juttatni őket.
Reméljük azok a nevelőszülők, akiknek el tudtuk vinni a gyermekeit, legalább ez idő alatt tudtak egy kicsit pihenni, mert azért meg tudtuk állapítani a turnusok végére, kik azok, akik dupla és tripla „nóbelcsontot” érdemelnének egy-egy gyermek neveléséért.
Köszönöm mindenkinek a munkáját, különösen azoknak, akik szabadidejüket áldozták fel, név szerint: Kerekes Magdolna pedagógus, Vadas László pedagógus, Rádi György pedagógus,  ifj. Rádi György egyetemista.





Egy szép verőfényes júniusi reggelen indultunk Tiszakécskéről Bükkszék felé. Nagyon vártuk mindannyian, hogy megérkezzünk.
Eger felé vitt az utunk, hogy ott megtekintsük a híres várat.
    Az egri várban kétfelé váltunk egy-két órára, mert jobbnak találtuk azt a megoldást, hogy a kisebbekkel megnézzük a várban a fajátszótér rejtelmeit, a nagyobbak pedig idegenvezető és a mi segítségünkkel bepillanthatnak az egri kazamaták rejtelmeibe. Nagyon izgalmas volt mindkét verzió. Jól éreztük magunkat. Ezután egy kis buszozás után megérkeztünk a táborba. Aznap este már meleg vacsora várt bennünket.
    A második napon felderítő körútra mentünk Bükkszékre. Sétáltunk, nézelődtünk, játszottunk és jól megjegyeztük a bükkszéki termálfürdő helyét. A délután folyamán ismét kettéváltunk. A nagyobbak elutaztak megnézni a siroki vár szépségeit. A kisebbekkel pedig játékokkal töltöttük az időt. Labdáztunk, fociztunk, aszfaltra  rajzoltunk …, eközben bográcsban már fortyogott a vacsora, a finom paprikás krumpli. Miután megérkeztek a nagyok Sirokról, ezt is elpusztítottuk.
    A harmadik nap reggelén a híres Salvus vizes termálfürdő felé igyekeztünk a fenyves erdőn át.  Megtaláltunk egy kisebbeknek való medencét, amely mellé le is tanyáztunk. Nagyon élvezetes és szép napot töltöttünk el itt.
    A negyedik nap délelőttjén, a tábor focipályáján versenyjátékokat játszottunk, délután pedig besétáltunk Bükkszékre, még egy jégkrémet is elfogyasztottunk. Este folyamán kissé szomorúan ugyan de már összepakoltunk házainkat és táskáinkat.
Az ötödik napon már a következő turnust otthagyva indultunk el hazafelé. Megálltunk Szilvásváradon ahol, a Szalajka-völgyi vízeséshez sétáltunk fel, majd a kisvasúttal jöttünk le. Gyönyörű élmény volt.
Fáradtan, de annál élménydúsabban értünk haza Tiszakécskére a családokhoz. Nagyon szép és izgalmas öt napot töltöttünk Bükkszéken.

Bükki-hegy oldalban …

2007. június 30-án, egy szombati nap késő délutánján, megjárva már az egri várat értünk fel a Bükkbe, ami azt eredményezte, hogy nagyon fáradtak voltunk, de a szép látvány mindenért kárpótolt: friss hegyi levegő, szép környezet, hát kell ennél több? Másnap nagyon korán négy órakor keltünk, mert az előző turnus lány tagjait el kellett „búcsúztatnunk”!
A napok nagyon gyorsan teltek, észre sem vettük és reggel 6 órából este 10 lett. Jártunk Sirokon, annál a várromnál, amit az osztrákok annak idején felrobbantottak. Voltunk a bükkszéki strandon, aminek számomra a fénypontja a lángos evés volt. Szerveztünk vetélkedő játékokat: célbadobás, ping-pong és lengőteke kategóriákban. Az utolsó napot egy felejthetetlen focimeccs zárta, amit természetesen Kécske-Kocsér összefogással nyert meg 12-0-ra az „ELEVEN”-tábor lakókkal szemben.  Mindent összevetve nagyon jól éreztem magam a táborban, de lehetett volna hosszabb is!



 

Tábori programok Bükkszéken…

Az első napon az egri várban voltunk, ahol megnéztük az ágyúkat, a föld alatti kazamatákat, a tüzes kereket és a korabeli kínzó eszközök kiállítását is. Másnap amikor az előző turnus elment szabad foglalkozásokat rendeztek, ahol kipróbálhattuk az ügyességünket. Minden jól ment kivéve a célba dobás. Különféle kézművesfoglalkozások is voltak, ahol legjobban a gyöngyfűzést élveztem. Sirokra is kirándultunk, ahol gyönyörű volt a kilátás. Lefelé menet megálltunk fagyizni, hogy kicsit lehűtsük magunkat. Utolsó előtti napon strandon is voltunk, ahol mindenféle finomsággal elláttak bennünket: jégkrém, lángos, üdítő.  Hazafelé menet megálltunk Szilvásváradon és megnéztük a Szalajka-völgyet. Nagyon jól szórakoztunk a táborban, de nagyon gyorsan elmúlt!



Bükkszéki táborról…

Az első napon mielőtt elfoglaltuk a szállást Egerben voltuk, ahol idegenvezető elmondta, mit hogyan csináltak a magyarok. Mi is tudtunk peresze néhány dolgot, így cserébe kétszer is tüzelt a sugárágyú. Elég félelmetes hangja volt.
Ismét felszálltunk a buszra, ahol Terike néni elmondta, hogy kik lesznek a szobaparancsnokok, mi a feladatuk és melyik felnőtt kikre fog vigyázni, kik alszanak egy szobába. Kaptunk egy-egy nyakba akasztható tábori jelvényt, amely arra szolgált, hogy ha valaki lemaradna valahol, tudjon segítséget kérni. Voltunk Sirokon, ahol csodálatos volt a kilátás. A strandoláskor gyönyörűen sütött a nap, így jót fürödtünk. A tábori olimpia is élvezetes volt, mindenki nyert valamit. Utolsó napon, amikor már összepakoltuk és hazafelé indultunk még megnéztük a Szalajka-völgyét, ahol sajnos alig csordogált a Fátyol-vízesés, mert ott is kevés a víz. Azért láttunk sok halat, pisztrángot, törpeharcsát. Egyszóval nagyon jól éreztem magam, egy kicsit rövid volt!


Bükkszéki Nyaralás


    Szép nyári napon, sok-sok nagy és kis gyerek várakozik az iroda előtt. 9 órakor megérkezik a várva várt busz. Az indulásra mindenki kész, csomagok a busz aljában. A busz ajtaja bezárul, és elindulunk, mindenki integet a szüleinek.
    Az utunk először Egerbe vezetett. Az egri vár csodaszép volt, régi börtönöket, ágyúkat, fegyvereket néztünk meg. (És itt meg is történt az első baleset, természetesen az Öcsémmel. Legurult a lépcsőn és egy pukli lett a homlokán.) egy kis játszás után ismét felültünk a buszra és „Irány Bükkszék!!!” nagyon hosszú volt az út, de végre megérkeztünk. Szép hegyes-dombos vidék volt. Mire odaértünk Marika néni-ék már elrendezték, hogy ki kivel lesz egy szobában. A faházak meg voltak számozva, volt benne két nagyszoba középen egy nevelői szoba, WC és tusoló.
    Első utunk a fiúkkal a foci pályára vezetett. Barbi a lányokkal játszott, Tomi a kisebbekkel. 7 órakor volt a vacsora, aztán szabadfoglalkozás 10-ig, 11-kor pedig villanyoltás. Reggelente 8 és 9 óra között reggeliztünk, aztán mindig volt valami program: túra, strand, játékok, sportversenyek…. 1 óra körül ebéd, du. újra játék, majd uzsonna, és így tovább.
Jól teltek a napok ilyen szép helyen!
    Elmentünk a Siroki várromhoz is. Jó sokat kellett gyalogolni, „egy kis túra!”, de megérte. Anya pont akkor hívott fel, amikor leértünk a várból. A strandolást sem hagytuk ki. Jót pancsoltunk, ugráltunk a vízbe. Lángost is ettünk, ment is pár gyereknek este a hasa, mert nem tudták, mi az elég. Esténként néztünk egy-egy mesét, vagy filmet. Az utólsó előtti napon sportversenyeket rendeztünk, sárkányrepülőt készítettünk.
Eljött az utolsó nap, a haza indulás. Pakolás kis csapat, megyünk haza! Aznap nagyon meleg volt. Még megálltunk a Szalajka völgyben, ahol kisvonatozni. Megnéztük a Fátyol vízesést.
5-6 óra magasságában érkeztünk haza. Mindenki nagyon elfáradt. Otthon este nagyon jó volt elmesélni, hogy milyen is volt ez a bükkszéki nyaralás.
Sohasem fogom elfelejteni ezt az öt napot!
 

 A táborban készült képeket honlapunkon a Fényképgyűjtemény menüpont alatt találhatja.


A bükkszéki tábor támogatói:
·    Fejedelmi Pékség Kft.
·    Pax Gyógyszertár
·    Méta Kereskedelmi Kft.
·    László Szilárd zöldség-gyümölcs kereskedő

Önkéntes segítői:
·    Kerekes Magdolna Ilona
·    Katona Ferenc
·    Rádiné F. Hegedűs Terézia
·    Rádi György
·    Ifj. Rádi György
·    Vadas László
·    Anka Vince
·    Haraszti Péter

2007. július 16. hétfő
    A délelőtti érkezés, elrendezkedés után felfedeztük a kastély parkját és a Duna-partot. Nem meglepő, hogy a kánikulai hőségben a gyerekek indián üvöltéssel vették birtokba a kertben lévő medencét. Kiderült, hogy ismerősökre is bukkantuk, hisz a csillagász tábor résztvevői többségében kecskemétiek voltak. Ők rendszeresen meginvitáltak bennünket az éjszakai csillagnézésre, őket pedig a mi formációs tánccsoportunk szórakoztatta.

2007. július 17. kedd
    Reggel, még a nap „hűvösében” a nagyobbakkal gyalog útnak indultunk a nyúlgáton, hogy föltérképezzük Solt nevezetességeit. A nap hősévé a 6 éves Szabó Réka vált, aki ragaszkodott hozzá, hogy velünk tartson. A nap egyre jobban tűzött, egyre több víz fogyott, az árnyékos út pedig elfogyott. A rekkenő hőségben a földeken sem dolgoztak. Igyekeztünk túlélőkalandként felfogni a gyalogtúrát, persze mindenki a vérmérsékletének megfelelően reagált a „próbatételre”. A Vécsey kastélyban nagy szeretettel fogadtak bennünket, az igazgatónő elmesélte a 13. aradi vértanú, Vécsey Károly élettörténetét, mártíromságát. Délután a solti Kalmár Pál pék úr adományaként finom kakaós csigát uzsonnáztak a gyerekek. A csendes pihenő és fürdés után Szöszi néni vezetésével lelkesen énekeltünk a Duna-parton. Az éneklésnek csak az vetett véget, hogy mindnyájan „szúnyogpecsenyévé” váltunk.

2007. július 18. szerda
    A hartai önkormányzat buszával elmentünk a dunapataji Szelidi-tóhoz. A rekkenő hőségben csak az orrunkat dugtuk ki a vízből. A sofőr bácsi kíséretében néhány nagyobb fiú a tavat is átúszta. A legifjabb táborlakó, a 18 hónapos Ricsi számára ez volt élete első „vízpróbája”, ami annyira sikeres volt, hogy ki se akart jönni a vízből.

2007. július 19. csütörtök
    A csütörtöki délelőtt a kézműveskedés jegyében telt. Ügyes és kevésbé ügyes kezű gyerekeink számára sikerélményt jelentett a Patocskai Andi néni által vezetett gyöngyfűzés, kőfestés. Ajándékot is készítettek vendégeinknek, emléktárgyakat az otthoniaknak.
Délután Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsek, Bárkányi Ernő atya, érseki tanácsos és Farkas P. József a Porta Egyesület elnöke látogatta meg a gyerekeket. Az egész tábor az ő anyagi támogatásukkal és szervező munkájukkal jött létre.

A tábort a katolikus szellemiség hatotta át a szó eredeti értelmében, ami egyetemest jelent. Ez ebben az esetben elsősorban nem vallási gyakorlatokat jelentett, hanem egyetemes emberi értékeket, mint a másik ember tisztelete, a másik meggyőződésének, hitének tiszteletben tartása, a másság elfogadása (a táborozók 2/3-a roma származású volt), az elesettek, szegények segítése, az esélyegyenlőség biztosítása stb. Éppen ezért kapta a tábor a Szent Ferenc nevet, akiről sokat beszélgettünk. Megnéztük Zeffirelli „Napfivér, Holdnővér” című filmjét Assisi Szent Ferencről és Szent Kláráról valamint Luigi Magni „Legyetek jók, ha tudtok.” című filmjét Néri Szent Fülöpről. A gyerekek jól ráéreztek az „Isten szegénykéje” (Assisi Szent Ferenc) valamint „Isten bohóca” (Néri Szent Fülöp) hivatása és a saját sorsuk közötti párhuzamokra. Az érseki látogatás ürügyén természetesen szóba kerültek a nagy magyar szentek is, elsősorban Szent István és Árpádházi Szent Erzsébet valamint történelmünkből az ismertebb kalocsai érsekek, Asztrik apát, Tomori Pál.
Bábel Balázs érsek atya nagyon közvetlenül elbeszélgetett a gyerekekkel. Nem zavarta, hogy a 18 hónapos Ricsike közbeszólt, vagy a 3 éves Kriszti táncolt a beszélgetés alatt. Érsek atya elmesélte gyermekkora csínytevéseit, amiből a gyerekek azt a következtetést vonták le, hogy belőlük is lehet még jó ember, meg „nagy ember”, ha nem is kalocsai érsek.
A látogatás után az Alsó-Dunavölgyi Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság kishajójával két órás hajókirándulást tehettünk a Dunán. A gyerekek többsége még nem ült hajón, láthatóan megfogta őket a teremtett természet szépsége. Este a nagyobbakkal pedig a csillagászok jóvoltából az ég rejtelmeire csodálkozhattunk rá.

2007. július 20. péntek
    Pihenés, kézműves foglalkozás, fürdés és Ki mit tud? a táborban

2007. július 21. szombat
    Gyalogosan elsétáltunk a kastélytól 5 km-re lévő solti szabad strandhoz, ahol egész nap fürödtek a gyerekek. Este táborzáró disco.

2007. július 22. vasárnap
    Pakolás, cím- és telefonszámcsere, érzékeny búcsú. Ebéd után indulás haza.

A tábor egész ideje alatt megrendítő volt az emberi jóság apró gesztusaival találkozni. Az ott dolgozók családtagnak tekintettek bennünket, mindenben segítségünkre voltak, a ki nem mondott kívánságainkat is kitalálták, s hihetetlen finom ételekkel vártak mindig bennünket. Egyikőjük az unokája kismotorját hozta be a kicsiknek, a másik Yamaha motorjával megmotoroztatta a nagyobbakat. Az egyik solti pék amikor meghallotta, hogy gyermekvédelmi gondoskodásban élő gyerekek nyaralnak a kastélyban, akkor lángos tésztát küldött, egy másik vállalkozó süteményt és még hosszan sorolhatnánk.

Isten áldása kísérjen mindenkit, aki ehhez a táborhoz akár a legkisebb gesztussal is hozzájárult. Köszönet érte.

 

  

 

 

Három a magyar igazság

Kezdődhetne így egy mese is, de amiről olvashattok az nem mese, hanem valóság. Ugyanis harmadszorra voltak az abonyi gyerekek az Újszílvási lovas táborban, és az idén sem bántuk meg hogy, ott töltöttük a nyaralást. Hogy lesz -e ráadás jövőre az még titok?! 
Öt felnőtt gondoskodott nap mint nap a gyerekek programjáról és nyugalmáról. A jókedvet mindenki hozta magával a hátizsákjában és ki is tartott az öt napig.
Segítségünk volt Csipkó Magdi néni, Simon Laci, és Püski Erika Békésről. A hangulat és program mindvégig nagyon jó volt, nyilatkozta a 42 gyerek. Az első nap mindenki örömmel vette birtokba a tábort a szép, új fürdő blokkal együtt, és szomorkásan hagyta el az utolsó nap. Az utolsó nap Kalász Zoli bácsi, a tábortulajdonos is szomorkás volt ugyanis a fiúk nem eléggé értékelték az új fürdőt és kissé hiányos állapotban adták vissza.
A jól bevált programok mind sorra kerültek. Lovaglás, strandolás, tábortűz, éjszakai bátorságpróba, kézműves foglalkozások, fagyizás. Az új gyerekek hamar összebarátkoztak, és akik már többedszer voltak nem csak szemmel láthatóan lettek nagyobbak, hanem sokkal ügyesebbek és szófogadóbbak voltak, mint tavaly.
Reméljük hogy az idei táborozás is a kedves emlékek fiókjába került minden gyermek számára.      

                                                                                       Nagy Andrea

 

     

Egyik nyári délután, amikor meglátogatott bennünket, mint gyerekeket Andi néni, örömmel  tudatta  velünk  a nyári  szünidő nyaralását . Csendben  hallgattuk  a beszédét  össze-össze  néztünk  a tesómmal,  hogy milyen jó  lesz  a többi társunkkal újra találkozni, játszani és sokat táncolni, énekelni és esténként sétálni, pletyizni a fiúkról-lányokról, amit láttunk vagy hallottunk egymásról.
El is érkezett a várva várt nap. Izgultunk addig is még ki nem értünk Szilvásra.
Kállai Józsi bácsi szállított bennünket kocsival az ő gyerekeivel együtt. Megérkeztünk. Rögtön volt sok puszi, öröm egymás iránt. Nagyon jól éreztük magunkat úgy a gyerekekkel, mint a nevelőkkel. Ha kellett segítettünk, amit tudtunk a felnőtteknek és gyerekeknek, mert kicsik is voltak közöttünk.
A tábortűz élmény volt mindenki számára. Sokat beszélgettünk, énekeltünk, viccelődtünk egymással. Jó volt a lovaglás, sétálás, strandolás, ami kell egy nyaraláshoz.
Ebben a pár napba minden belefért, sok- sok élmény. Minden gyereknek kívánunk ilyen szép, ilyen testvéries összetartású nyaralást, amibe nekünk „Fészkeseknek” része volt.
Ez köszönhető Andi néninek, Erzsike néninek és Zoli bácsinak, a tábor vezetőjének és segítőinek.

Táborozni voltunk Újszilváson a lovastanyán. Már másodszor töltöttünk el ott 5 napot. A tavalyihoz képest sok új helyet felfedeztünk a haverokkal. Egyik nap 5 kilométert gyalogoltunk Újszilvásra fagyizni. Zoli bácsi megengedte, hogy segítsünk a lovakat ellátni és gondozni. Cserébe lovagolhattunk. Voltunk az abonyi strandon is. Egyik este éjszakai túrára mentünk. Itt csak mi nagyok vehettünk részt. Rendeztünk diszkót a haverokkal. Majdnem minden este fent voltunk sokáig. Első nap tábortüzet raktunk, ott sokáig beszélgettünk. Utolsó nap előtt este pedig nyársaltunk. Nagyon finom volt a zsíroskenyér, fullig volt zsírozva, és a szalonna is. Én nagyon jól éreztem magam a táborban. Biztos a többiek is.

 

   

 

2007. július 30-án indult vonatunk 48 gyermekkel 2 édesanyával és négy kísérővel vonatunk a Velencei tó partjára; egy hét önfeledt együttlét várt ránk. Nagy izgalommal és lelkesedéssel utaztunk. Érkezésünket követően bevettük a táborhelyet, berendezkedtünk, ettünk, ittunk mulattunk.
Nyaralásunkhoz támogatást is kaptunk – az érdi önkormányzat pályázat keretében 300.000.- Ft összeggel támogatott bennünket, melyből a szállásunk és étkezésünk egy részét tudtuk fedezni; melyet ezúton is nagyon köszönünk.
A nyaralás alatt sportoltunk (fociztunk, röpiztünk, tollasoztunk, stb.) kézműveskedtünk –agyagoztunk, üvegmatricát, virágot készítettünk, színeztünk, rajzoltunk – csodaszép alkotások születtek! Rendeztünk aszfalt-rajzversenyt, voltunk lovagolni, és képzeljétek még a legapróbbak is bátran megülték Tomit (így hívták a lovunkat). Egy három napos vetélkedőn vettek részt a nagyobbak (iskolás korú gyermekeink), mely eredményeként dobogóra állhattunk, 3. helyezést értünk el a versenyen. A kisebbekkel ezalatt Mikka Makka játszóházban voltunk, körhintáztunk, kisvonatoztunk. Két kedves ismerős salsázni tanított bennünket. Külön köszönet az ő segítségükért! Két napon is volt tini disco. Találkozhattunk a „megatáncosokkal”, énekelt nekünk Kontor Tamás és Szabó Eszter; aki érdeklődött, musical esten is részt vehetett, az Aida-ból és a Chicago-ból láthattunk részleteket. A legemlékezetesebb esténk LL Junior koncertje volt. Ó és persze a strandolás sem maradhatott el. Kicsik és nagyok egyaránt lubickolhattak a Velencei-tóban.
Hatalmas meglepetésünkre és örömünkre a tábor harmadik napján egy kedves ismerős a Gelato Italiano Kft. adományával állított be hozzánk: egy óriási mélyhűtőládát hozott telis-tele jégkrémmel… El tudjátok képzelni? Azt hiszem a gyerekek, sőt mi több a mi álmunk is valóra vált – annyi jégkrémet ehettünk, amennyi csak belénk fért!
Mindamellett, hogy nagyon jó hangulat és barátságok alakulnak, tapasztalatcserére, készségek és képességek fejlesztésére jó lehetőséget nyújtott ez a tábor. Én nagyon jól éreztem magam és bízom benne, hogy ezzel nem vagyok egyedül. Köszönet a gyerekeknek, hogy emlékezetessé tették ezt a nyaralást, és köszönet a kollégáknak munkájukért!

Remélem, jövőre ismételten találkozunk!






Reggel amikor felkeltem annyira izgultam, hogy még egyszer be akartam pakolni, azonban szerencsére észrevettem, hogy már bepakoltam. Mikor megjött Dóra néni csak beültem a kocsiba, s együtt indultunk el a táborba. Mikor oda értünk csak bementünk a faházba és játszottunk. Másnap reggeli után már mentünk is a lovardába, szerencsénkre egy szép versenylovon lovagolhatott mindenki egy fiú kivételével. Este olyan fáradtak voltunk, hogy csak megvacsoráztunk és már mentünk is aludni.
Másnap kezdődött a kézműveskedés, volt minden: agyagozás, üvegfestés és rajzolás. Én az agyagozást választottam, s az egyik haverommal közösen egy kobrát formáltunk.
Szerda reggel megint lehetett kézműveskedni délután strandolni, estére pedig annyira elfáradtunk hogy a vacsora után már csak az alvásra maradt erőnk.
A csütörtököt hajókirándulással kezdtük és vetélkedővel fejeztük be, amin nagyon jól teljesített a csapatom. Ez a vetélkedő három napon keresztül folyt, a harmadik nap estéjén volt R-GO, s utána L. L. Junior koncert, ami annyira jó volt, hogy észre se vettem de már vasárnap reggel lett. A tábor annyira jóra sikeredett, hogy a végén már el sem akartam menni.



A táborban készült képeket honlapunkon a Fényképgyűjtemény menüpont alatt találhatja.

Az velencei tábor segítői:
·    Érd Önkormányzata
·    Gelato Italiano Kft
 
Önkéntes segítői:
·    Mák Gabriella
·    Fehér Mónika
·    Bogár Tamás